10

Hííííííííjáááá itt a kövi :D az esetleges hibákért én kérek elnézést, de még mindig nincs saját gépem és a nővérem gépén lévő billentyűzet eléggé ramaty :| szóval szurkoljatok, hogy ezen a héten végre már megjöjjön az új laptopom :) a részről annyit, hogy szerintem vicces lett xD a komikért iszonyat hálás vagyok és örülök neki, hogy szántok rám annyi időt, hogy megleptek pár mondattal :) komizniiiiii bitchesssssss

/Zora Payne/

- Esetleg rácsot nem akartok szerelni a szobám ablakára? - kérdezem flegmán miközben apám kicsit sem kedvesen kapja ki a kezemből a telefonomat majd dugja zsebre. Ez van ha a szülők bekeményitenek. Azt hiszik ha elveszik a telefonomat akkor meg fogják tudni akadályozni azt, hogy soha többé ne beszéljek Clairrel. Mondjuk  nem mintha nagyon akarnék vele beszélgetni. Vagy, de? Így bele gondolva szívesen az orra alá dörgölném, hogy milyen egy pocsék barátnő amiért ott hagyott a klubban, csak úgy. Még meggondolom, hogy ezt meg e fogom neki bocsájtani.
Clair miatt szivom most meg. Miatta nem mehetek sehova, miatta vették el a telefonom, és miatta nem beszélek most a szüleimmel, ó és miatta vittek be a rendőrségre és kellett összezárva lennem azzal a perverz Louis Tomlinsonnal. Lehet perverz volt, viszont irtó dögös. Simán letepertem volna, de nem csináltam ugyanis az rontott volna az egómon mivel nagyon jól tudta, hogy bejön nekem. Én pedig egy srác előtt nem fogom mutatni, hogy milyen könnyen kapható vagyok. Ami igazából nem is vagyok, de ha egy szexi pasi kerül a közelembe akkor nehezen tudom magam türtőztetni. Bonyolult egy lány vagyok. - Akkor legalább tényleg úgy érezném mintha igazi börtönbe lennék zárva. - utalok arra, hogy szobafogságra ítéltek. Igazából én ezt nem is veszem komolyan. Pár hónap múlva betöltöm a tizennyolcat és az után úgysem fognak tudni úgy kezelni mint egy gyereket. Meg aztán mit fognak csinálni ha elmegyek az egyetemre? Ott nem fognak tudni parancsolgatni, mivel elköltözöm otthonról. Még hozzá kell szoknom ehhez, de néha örülök neki, hogy végre saját életem lehet ahol nem kell a szüleimnek megfelelnem. És, hogy őszinte legyek az orvosival sincs különösebb bajom. Igaz inkább jártam volna képzőművészetire, de azt mondják, hogy Oxford egy elég klassz hely. Majd meglátjuk. A dokik amúgy is cukik és jól keresnek. Nekem pedig ennyi elég.
- Úgy csinálsz mintha bezártunk volna a szobádba. Csak azt tiltottuk meg, hogy Clairrel találkozz. - válaszolja nyersen apa. Ebben igaza van, de számomra már ez is elfogadhatatlan. Engem eddig még soha nem büntettek meg. Sőt mindent megengedtek. Számomra az, hogy nem engednek a legjobb barátom közelébe olyan mintha elküldtek volna a világ végére. Hisz Clairrel minden nap együtt vagyunk, nem is tudunk egymás nélkül létezni. Gőzöm sincs, hogy ezt a szüleim, hogy gondolták. Végén még megőrülök, hogy elvették a mobilom.
- Csak? Ez olyan mintha halálra ítéltetek volna! - mondom mérgesen és levágom magam az ágyamra miközben a mellkasom előtt összekulcsolom a kezeimet és onnan fújtatok a szüleimre, akik eléggé élvezik a szenvedésemet. Hát persze, hogy tetszik nekik az, hogy majd szétvet az ideg. Pont ez volt a céljuk. Azt hiszik, hogy tanultam abból. hogy bevittek a rendőrségre? Hát tévednek!
- Legalább többször nem keveredsz bajba. - válaszolja csípősen apa. Ez aztán nagyon nagy baj volt. Biztos tönkre tettem a hírnevét és most a hivatalban minden arról csámcsog, hogy milyen neveletlen leánya van. Néha úgy érzem, hogy a munkahelye fontosabb a számára mint én. Mondjuk ezen nem kéne meglepődnöm hiszen csak egy árvaházas lány vagyok, akit szánalomból fogadtak magukhoz. Fogalmam sincs, hogy miért kellettem nekik mikor volt már egy fiuk. És milyen tökéletes fiuk.
- Emlékeztetni szeretnélek, hogy szeptembertől egyetemre fogok járni Oxfordba, ahol Te és anya már nem lesztek mellettem. - anyám arca lesápad, apán pedig végigfut a méreg. Az ő kérése volt az Oxford. Vagy abba nem gondolt bele, hogy ott már egyedül leszek? Oda a család jó híre ha engem szabadra engednek. Legalább lesz okuk idegeskedni, ugyanis még most nincs.
- Vigyázz a szádra kislányom! Mi csak szeretetből csináljuk ezt. - veszi komolyra a témát anya is. Megforgatom a szemeimet majd felállok az ágyamról és a nevelő szüleim elé állok. Mind ketten az arcomat bámulják miközben én egy picit feljebb emelem az arcomat, hogy olyan kemény csajnak nézzek ki.
- Tudtommal nem vagyok a kislányotok ugyanis engem csak örökbe fogadtatok, amit szerintem már ezerszer megbántatok. - nem akarok túl messzire menni, de most felmérgesítettek. Gyűlölöm ha valaki megszabja a határokat. És velem Ők mindig ezt csinálják. Nem hagyják normálisan élni az életem! Én csak egy picit akarok szabad lenni. Nem volt elég, hogy elüldözték mellőlem Liamet, de most még Clairt is elakarják. - Először Liamet külditek el Tőlem pedig tudjátok jól, hogy mennyire szeretem. Most pedig Clair van a soron. Komolyan mit ártottam nektek? - jól esik, hogy ezt mind hangosan kimondhatom. Anya szemei könnybe lábadnak, apa pedig csak áll mint egy darab fa.
- Zora...
- Esküszöm néha komolyan elgondolkozom rajta, hogy jobb lenne megkeresnem az igazi szüleimet, mivel itt csak szánalomból tűrnek meg. Csak tudnám, hogy miért fogadtatok örökbe. - na ez az a pillanat mikor anya nem bírja tovább és amilyen gyorsan csak tud kirohan a szobámból. Kettesben maradok apával akivel pár másodpercig farkasszemet nézünk.
Talán túl messzire mentem ezzel a dologgal. Szeretem őket és, hogy őszinte legyek inkább az igazi szüleimet utálom amiért bedugtak egy árvaházba. Viszont néha tényleg elgondolkozok azon, hogy milyen jó lenne ha legalább csak egyszer láthatnám őket élőben. Kíváncsi vagyok az igazi családomra. De tudom, hogy Paynéket soha senki nem fogja tudni tőlem elvenni. Hisz hivatalosan hozzájuk tartozom amit nem is bánok...csak néha, mint például most.
- Jobb lesz ha egy ideig nem kerülsz a szemünk elé. - mondja fogcsikorgatva apa mire én flegmán vállat vonok. Utoljára rám néz és végleg kimegy a szobámból, de előtte még rám csapja az ajtót. Most aztán megijedtem. Kit érdekel ha nem beszélnek velem, nekem csak jó.
Azonban a kérését teljesítem. Egész nap még csak a közelükbe sem megyek. Helyette inkább alszom. Rossz szokásom, hogy ha ágy közelébe kerülök akkor képes vagyok átaludni az egész napot. Imádok aludni, és bárhol képes vagyok mély álomra hajtani a fejem. De ha rettentő mélyen elalszom, akkor még bombával sem lehet felébreszteni, vagy ha mégis sikerül az illetőnek, akkor egész nap nagyon morcos vagyok. A családom és a közeli ismerőseim már megtanulták, hogy engem nem érdemes felébreszteni.
Így történt az, hogy ruhástól lefeküdtem és elaludtam. Az biztos, hogy nagyon mélyen. A hasamra voltam feküdve miközben arcom a párnáimba volt fúrva és nyakig be voltam takarózva, mikor meghallottam, hogy valaki kinyitja a szobám ajtaját. A fejemet nem emeltem fel ugyanis gondoltam, hogy biztos csak a szüleim jöttek megnézni, hogy minden rendben van e velem.
Halk nesztelen léptek törték meg a szobámba lévő csendet, majd valaki megállt az ágyam mellett. Tuti, hogy anya vagy apa. Mocorogni kezdett és végül lesüppedt az ágyam.
Na az volt az a pillanat mikor rájöttem, hogy nem a szüleimmel van dolgom. Ők soha nem másznának be mellém az ágyba. De ha nem Ők, akkor ki az aki ide merészkedett? Egyáltalán hol vannak a szüleim? És kit engedtek fel a szobámba a tudtom nélkül? Ez gáz és egyben félelmetes is. Igen félős csaj vagyok! Mai világban már nem lehet tudni, hogy melyik sarkon erőszakol meg valaki.
A számomra ismeretlen alak még közelebb mászott hozzám, az én szemeim pedig kipattantak, de nem mertem felemelni a fejem a párnákból. Ki tudja, hogy milyen őrült akar engem most megölni. Csak mozgás nélkül vártam, de mikor már nagyon közel volt, - kezével meg próbálta volna átkarolni a derekamat, - én akcióba léptem.
A párnáim között mindig tartok egy paprika sprayt. Igazából mindenhova magammal viszem az apám kérésére. Mikor még kislány voltam és egy fiú megütött és monoklim lett, apa nagyon kiakadt. Rögtön elrohant majd egy ilyen büdös sprayel tért vissza amit a kezembe nyomott és közölte velem, hogyha veszélybe érzem magam akkor fújjam ezt a sprayt a támadóm szemébe és akkor lesz időm elmenekülni. Mindig is jó ötletnek tartottam, mivel rengeteget kószálok magam a városban és eléggé figyelemkeltő lány vagyok.
Úgy látszik most jött el az ideje, hogy kipróbálja ezt az izét. Mélyen kifújom a levegőt, majd egy határozott mozdulattal kikapom az egyik párnám közül, megfordulok és egy gyors mozdulattal megnyomom abból pedig büdös szag tör fel és valaki fájdalmasan elordítja magát. Olyan gyorsan történik minden, hogy még csak a támadóm arcát sem tudom megnézni. Na nem mintha érdekelne. Legalább megtanulja, hogy rám senki nem támadhat rám az ágyamba.
Hangos puffanással fordul le az ágyamról és elkezd a padlón vergődni miközben még mindig kiabál és szitkolózik. Viszont a hangja rettentő ismerős. Kissé félénken mászik az ágyam sarkába, hogy megnézzem ki az akit lefújtam. Azonban mikor lenézek a padlóra és egy ismerős személlyel találom szembe magam, még a lélegzetem is elakad.
- Liam? - kérdezem óvatosan és a padlón fetrengő bátyámat nézem. Az arcát fogja, - jobban mondva a szemeit dörzsöli, - miközben kiabál és vergődik. Ezt követően még a felsője is felhúzódik én pedig már másodpercig elidőzök a csupasz hasán. De nem sokáig tudok gyönyörködni benne, mert végre normálisan is meg tud szólalni.
- Hogy az Isten bassza meg azt az ökröt aki kitalálta ezt az önvédelmi szart. Mindjárt megvakulok! Nem látok, és még a taknyom is folyik a fájdalomtól...- uh ezt most megint jól megcsináltam.
De mégis honnan a francból kellett volna tudnom, hogy Liam az aki be akar mászni az ágyamba és át akarja ölelni a derekam. Mondjuk így bele gondolva eléggé logikus, ugyanis régebben elég sokat aludtunk együtt és akkor mindig átkarolta a derekamat.
Ha tudtam volna, hogy ma haza jön akkor biztos, hogy nem fújtam volna le paprika sprayel. De nem tudtam ! Hát persze miért is tudtam volna hisz soha senki nem tudja, hogy mikor tolja haza a formás fenekét. Még ha csak a feneke lenne formás. Ő mindig is tökéletes volt és most már a hangja is szexi. Kész férfi lett, ami rám nézve nem jó. Ugyanis megfogadtam, hogy kiszeretek belőle. Azonban most ahogy kinéz, szerintem még jobban bele zúgtam. Francba !
- Én úgy sajnálom! - ugrok le az ágyamról majd térdelek le mellé és próbálom őt felhúzni ülő helyzetbe. De megmakacsolja önmagát ugyanis nem akarja elvenni a kezeit az arca elől mivel gondolom annyira csip neki. - Gőzöm se volt róla, hogy Te vagy az aki belopózik a szobámba. Ha tudtam volna tuti, hogy nem fújlak le.
- Most őszintén ennyire utálsz? Én csak meg akartalak lepni! Erre fő Te majdnem megvakítasz. Te egy hibás vagy Zora! Közveszélyes, őrült, idegbeteg...- nem bírja tovább és elneveti magát. Tudom, hogy nem gondolja komolyan, soha nem gondolná komolyan az ilyen dolgokat.
- A diliset és a ribancot kihagytad - teszem még hozzá kuncogva, mire Ő végre valahára elemeli az arca elől a kezét így meglátom a vérben úszó szemeit. Igazat beszélt mikor azt mondta, hogy folyik a taknya. Elég undi, de szerintem ez nem az a pillanat, hogy pofán röhögjem. - Szerintem ki kéne mosni a szemedet. - ajánlom fel és nagy nehezen felhúzom a padlóról majd belé karolok és úgy vezetem be a fürdőszobába. A mosdó előtt állunk meg miközben én bevizezek egy törölközőt. - Egy kicsit csípni fog. - mondom majd elkezdem a szemeit törölgetni, de Ő rögtön felordít és elugrik.
- Engem Te tényleg ki akarsz nyírni! Mit vétettem neked, hogy ezt csinálod velem? - kiabálja torka szakadtából. Legszívesebben erre a kérdésére rávágnám azt, hogy az a bűne, hogy elérte azt, hogy belé szeressek amit nem lett volna szabad ugyanis a bátyám. Utána lelépett, most meg megint itt van és dögösebb mint valaha. Ez az én szerencsém.
- Rosszabb vagy mint egy menstruáló kislány - szidom le és ismét elkezdem a szemeit törölgetni. Szegénynek még a könnyei is kifolynak a fájdalomtól.
- Talán azért mert csip a szeme a paprika spraytől! Ugye tudod, hogy meg is vakithattál volna? - kérdezi.
- Mikor akadsz már le erről a témáról? Látsz , nem? - forgatom meg a szemeimet, de a szobám ajtaja ismét nyitódik és a szüleinkkel találom szembe magam. Mind a ketten csodálkozva pislognak felénk. Remek, most még jobban magamra haragítom őket.
- Itt meg mi történt? - kérdezi anya, majd sietős léptekkel felénk lépked. Liam arcát lágyan maga felé fordítsa és elkezdi a fejét csóválni.
- Véletlenül lefújtam paprika sprayel. - ismerem be a bűnömet lehajtott fejjel. Anya felsikolt, apa pedig csak elismerően bólogat. Talán most büszke rám, hogy megfogadtam a kérését.
- De mégis miért? Hisz ez veszélyes...- kezd el sápítozni anya, de rögtön be is fejezi, ugyanis fia idegesen elkezd toporzékolni.
- Töröljétek  ki a szememből ez a szart a , kurva életbe már! - Liam bekeményít, de rosszkor fakad ki, ugyanis anyáék nem szeretik ha valaki csúnyán beszél.
- Mégis, hogy beszélsz Te fiacskám? Még egy ilyen szó, vagy mondat és a szemed így marad. - teszi csípőre a kezeit anya. Viszont Liam nem úgy néz ki mint akit nagyon érdekelné. Én megértem. Nem lehet most kellemes neki. Sőt szerintem én is így viselkednék a helyében.
- Jaj ne idegesíts már ilyen szarságokkal. Cseréljük helyet és akkor kíváncsi vagyok, hogy Te hogy viselkednél a helyembe. - Liamnél a pont.
- Kevin ez a Te hibád! - anya szikrázó szemekkel indul meg apa felé aki csak értetlenül pislog felesége felé. Most apa van a soron. De mégis miért Ő a hibás? Hisz itt sem volt. Nem értem anyát. Mindig mindent túl kell reagálni. Liam él és élni is fog. Ez csak egy kis paprika spray amit ki kell mosni a szeméből.
- Miért is? - húzza össze a szemöldökét kérdően apa és összekulcsolja a kezeit a mellkasa előtt.
- Mert Te adtad Zorának azt a veszélyes micsodát! Most gondolja bele ha jobban megsebesítette volna Liamet. - teszi a szívére a kezét és ha jól sejtem most maga elé képzeli azt ahogy Liam egy koporsóban fekszik. Jó tudni, hogy valaki meghalt már egy spray miatt. Apa felkuncog és elkezdi a fejét csóválni reményt veszve.
- Te pedig gondolj abba bele, hogy valaki megerőszakolja Zorát mikor éjnek évadján a városban lófrál - és ezzel ezt a csatát apa nyerte meg, ugyanis anya csak elfehéredik.
- Hiányoztak már ezek a dilis veszekedések - szólal meg nevetve Liam, mikor végre valahára ki tudja nyitni a szemeit. Egy kissé csúnyán nézek rá, de inkább nem szólok semmit. - Örülök, hogy végre én is részt vehetek újra egy igazi Payne veszekedésben.
- És ez a veszekedés most miattad alakult ki. - kacsintok rá pimaszul.
- Tudom, hogy hiányoztam húgi. - ölti ki a nyelvét mint egy kisgyerek.
A "húgi" megnevezésen összeszorul a szívem. Szóval még mindig csak úgy tekint rám. Van egy olyan érzésem, hogy ez soha nem fog változni. Mégis mit gondoltam? Azt, hogy majd ha haza jön rögtön szerelmet vall, mert az évek alatt rájött arra, hogy én vagyok az igazi a számára? Ez csak az álmaimban történt meg és nem a valóságban. Az ő szemében én soha nem leszek egy olyan lány.
- Mégis miből gondolod, hogy hiányoztál? - kérdezem egyszerűen.
- Mert mikor bemásztam melléd az ágyba és hozzád értem Te megremegtél.
- Igen, mert megijedtem!
- Hazudsz! Tudom, hogy hiányoztam és, hogy sirtál is utánam mivel én vagyok a kedvenc bátyád. - igen sírtam utána, de nem azért mert hiányzott hanem azért mert tudom, hogy soha nem kaphatom meg úgy.
- Még ha lenne választhatnékom - motyogom az orrom alatt és a következő pillanatban erős kezeit megérzem a derekamon. Egy határozott mozdulattal kap fel majd ölel magához, majd egy hatalmas puszit nyom az arcomra amibe én bele pirulok. Remélem nem vette észre, hogy mennyire zavarba vagyok a cselekedétől.
- Csak, hogy tudd nekem rettentően hiányoztál - mondja vigyorogva és a másik arcomra is ad egy puszit.
- Úgy látom pár napig nagyon jól ellesztek. - mondja elérzékenyülve anya én pedig érdeklődve fordulok felé.
- Pár napig? - kérdezem kíváncsian.
- Liam fog rád vigyázni addig amíg mi üzleti úton leszünk. - válaszolja anya, én pedig rögtön elengedem Liam vállait és egy kissé mérgesen pislogok a szüleim felé...