Ime itt is a kövi rész :D a komikért iszonyat hálás vagyok, remélem erre is össze hoztok annyit xD a rész még unalmas és E/3 számban iródott :) Komizniiiii
/1996. 12. 13/
/Semleges Szemszög/
- Nem hiszem el, hogy engem is magaddal rángattál - zsörtölődik Molly miközben az autóban lévő rádiót nyomkodja. Egyrészt azért mérges, mert Jenna nem engedte kellő képen felkészülni az útra. Az útra amely Londonba tart és Wolverhamptontól három órába telik míg oda érnek, ezért normális, hogy a legjobb barátnője korán reggel indulni szeretett volna. De Molly nem a korán kelő emberek csoportját népesíti. Nála a reggel délben kezdődik, és ha az előtt valaki felébreszti bal lábbal kel fel. Amit pedig még a korán kelésnél is jobban utál, az az ha nem siettetik. Számra órák hosszat tart a szépítkezés ugyanis külön rutinokat hajt végre a testén. És Jenna most össze vissza negyed órát adott neki! Negyed órát vagyis tizenöt percet. Mollynak csak a ruhaválasztás tart fél óráig. És most negyed óra alatt kellett véghez vinne azt amit eddig órák hosszat szokott csinálni. Azonban ez ha még nem lett volna elég az út első negyedében Jenna kölykének az ordítását kellett hallgatnia, ugyanis mint kiderült a kicsi fiú sem szeret korán kelni. Ezért nyűgös volt egészen addig még tejet nem kapott az anyjától. Legalább a törpe befogta - gondolta magában Molly, miközben Liam a cumisüvegéből itta a tejet. Na igen, befogta, de Mollyt az is idegesítette ahogy a takonypóc , - ismét egy becenév amivel legjobb barátnője fiát illette. - ahogy Liam a itta tejet. Pont ezért támadta le a rádiót és kapcsolt zenét. - Nem megy semmi jó ebben a szarban! - mondta mérgesen, majd a rádióra csapott ahonnan halk és lágy dallam szólt. Az ilyen zenéktől még jobban kikészül. Neki valami pörgős cuccra van szüksége.
- Mondtam már, hogy ne káromkodj Liam előtt! Még megjegyzi, aztán Ő is ilyen ocsmányul fog beszélni mint Te. - Jenna nem nézett rá a barátnőjére ugyanis az utat kellett figyelni. Maga részén egy kicsit ideges volt, ugyanis pár óra múlva egy új csemetével fog gazdagodni a család.
Igen, ma van a nap mikor örökbe fog fogadni egy gyereket. Hónapok óta várta már ezt a pillanatot és sorra járta az árvaházakat. Azonban a tökéletes babát eddig még nem találta meg. Ugyanis Jenna olyan kisbabát szeretne örökbe fogadni aki méltó lesz arra, hogy a Payne nevet viselje. Lehet nem a saját vérük lesz, de ha megnő ugyan úgy fog kapni a családi örökségből. És ezt Karentől tudja, ugyanis a minap elbeszélgetett erről a dologról Kevin édesanyjával, - egyben Geoff feleségével.
Karen és Jenna mindig jól kijöttek és talán Mollyn kívül Ő volt a második személy aki megértette a fiatal nőt. Karen tudja nagyon jól, hogy csapnivaló fia van és ezt hangoztatja is. Szerinte fia nem méltó arra, hogy Jennát a feleségének szólítsa, ugyanis nem érdemli meg a nőt. A fiához nem való egy ilyen kedves és hatalmas szívű asszony. De soha nem avatkozott közbe. Ha Jenna tényleg szereti Kevint, akkor Ő nem fog a házasságuk útjába állni, még akkor sem ha tudja, hogy a nő szenved a fia mellett.
Pont ezért merte felhozni előtte az örökbefogadásos dolgot. És ekkor tudta meg, hogy Kevin egyik unokatestvére Ruth is pár évre erre a dologra hajtotta a fejét. A nőnek soha nem lehet gyereke, viszont mindenáron férjével szerettek volna egy kisbabát. Így aztán örökbe fogadtak egy fiút akit a nevükre vettek. A családból senki nem közösített ki és amint magukhoz került a baba, Geoff rögtön bele írta a végrendeletébe, vagyis a Ruth után ugyan úgy fog kapni a családi vagyonból, mintha igazi Payne vér csörgedezne az ereiben. Karen azonban felhívta még valamire Jenna figyelmét az örökbefogadásról. Geoff csak akkor hajlandó a csemetét bevenni a családi vagyonba, ha az méltó a Payne név viselésére és egy nap ha úgy alakul tudja majd folytatni a hivatal vezetését.
Jenna felfogta és pont ezért keresi már hónapok óta a tökéletes babát. De eddig még nem járt sikerrel. Nem akarja azt, hogy az új gyerek ha felnő ki legyen közösítve, mert Geoffnak nem nyerte el a tetszését. Neki tökéletes kell, Jenna pedig meg is fogja találni.
Pontosan ezért utaznak most fel Londonba. Anglia legnagyobb városa ahol van egy árvaház ami messze a legjobbak között van. Szép környezetben, illedelmes és fegyelmezett gyerekekkel. Pont mint amit Jenna akar. Talán ma végre sikerrel jár és végre Kevin újra normális lesz velük és nem fogja Őt megcsalni. Talán Liamnek végre lesz normális apja, akit nem csak esténként fog látni.
- Nem tudom, hogy mit parázol. Ha nem vetted volna észre, a kölyköd még mindig nem tud beszélni. Akkor mégis, hogy jegyezné meg az én trágárkodásomat? - Jenna erősebben markolja a kormányt és ha nem lenne ennyire feszült, már rég összeveszett volna a barátnőjével. Az Ő kisfián senki nem gúnyolódhat! Még Molly sem.
Azonban nem szólt semmit mivel szüksége volt most a barátnőjére. Nem szerette volna egyedül véghez vinni ezt az egészet. Kellett egy biztos pont még Liam mellett. És ez a biztos pont Molly volt. Még ha a nő nem is szívesen jött el vele ilyen korán reggel.
- Amennyi pasival kavartál már ismerned kéne annyira a férfi nemet, hogy tudnád Ők később érnek. Az orvos szerint nem kell aggódnom ugyanis Liamnek bár mikor megeredhet a nyelve. És ha ez bekövetkezik lehet abba sem fogja tudni hagyni a beszédet. - kacsint Jenna miközben a gyerekorvos szavait idézi akinél pár hete voltak Kevinnel.
Igen, Kevin döntött úgy, hogy elviszi a fiát orvoshoz mivel szégyelte azt, hogy az alig három éves fia még mindig csak günnyög. Ez az után történt mikor a család egy vacsorán vett rész és az egyik hivatalban dolgozó férfinak is pontosan annyi éves fia volt mint Liam, de ő már úgy beszélt mintha beszélve bújt volna ki az anyja hasából. Kevin pedig minden fel akar vágni, ezért vette szárnyai alá a dolgot. De miután a gyerekorvos közölte vele és a feleségével, hogy fiuk későn érő típus, Kevinnek bele kellett törődnie, hogy fia talán még hosszú hónapokig semmit nem fog szólni.
- Szóval van egy problémás kölyköd, de most arra készülsz, hogy még egy gondot vegyél a nyakadba - kezdi el csóválni a fejét Molly, majd kibámul az ablakon. Soha nem értette a barátnőjét, amiért ennyire tud szeretni egy gyereket. Jenna képes lenne megöletni magát, csak azért, hogy a fiának jó legyen.
- Egy gyerek nem gond hanem áldás. - válaszolja komolyan Jenna, barátnője pedig megajándékozza egy gúnyos horkantással. Tudná rá mit felelni, de inkább nem szól semmit. Még, hogy a gyerek áldás? Ha Molly terhes lenne az első dolga az lenne, hogy elveteti. Nem lenne képes felnevelni egy kölyköt. Hiába harminckét éves, Ő még élni akarja az életet. Pláne most, hogy ismét szingli.
- Majd milyen áldás kapsz Te Kevintől ha megtudja, hogy örökbe fogadtál egy fattyút - válaszolja csípősen Molly, Jenna pedig csak megnyálazza az ajkát. Pár órára sikerült elfelejtetnie a férjét. Pontosan azért mondta el Karennak, hogy mi a célja, hogy Kevin ne legyen annyira dühös majd ha megtudja, ugyanis ha az anyja elfogadja a döntését akkor a férjének semmi beleszólása nincs. És Karen elfogadta Jenna döntését és ha nem csal az asszony érzéke, az anyósa talán már kora reggel elkapta a fiát és pont most kapja meg az anyai áldást.
- A barátnőknek nem az a dolguk, hogy kiállnak a legjobb barátnőjük mellett minden helyzetben? - vonja fel a szemöldökét kérdően Jenna. Kíváncsi a válaszra, ugyanis Molly a gyerek témánál mindig ellenségesen viselkedik. Jenna már arra is gondolt, hogy talán barátnője irigykedik rá, - jobban mondva Liamre. Hisz a fia talán a Payne család legszebb gyereke lett. Az összes rokon irigykedve csodálja még most is. Ráadásul a korához képes még fegyelmezett is és szófogadó. Kinek ne kellene ilyen gyerek?
- És én melletted is állok, csak nem akkor mikor ilyen baromságokat csinálsz! - és ezzel Molly lezártnak tekinti a témát aminek Jenna most kifejezetten örült is, ugyanis alig pár perce hagyták maguk után London határát.
Jenna tudta, hogy mit keres és, hogy hol. Ezért magabiztosan szelte a kissé zsúfolt utakat. Nő létére otthonosan ült a volán mögött. Talán azért vezet ilyen jól mivel néhai nagyapja autóversenyző volt. De ezt Kevinnek soha nem merte elmondani, ugyanis a férje rettentően utálta, hogy a fia ennyire rajong az autókért és a versenyekért. Jenna rögtön tudta, hogy Liam kitől örökölte ezt. Már csak azt kell kitalálni, hogy hogyan vegye el Liam kedvét az autóktól és szerettesse meg vele a házakat meg a rajzolást. Hisz a családban mindenki mérnök és ez alól a fiatal utód sem lesz kivétel.
A brit főváros késő délelőtthöz képes zsúfolt volt, de ez nem volt akadály. Sorra haladtak el mellettük a város nevezései és Molly nem egy népszerű üzlet mellett szeretett volna megállni. Azonban Jenna csak akkor állt meg, mikor megérkezett oda ahova akart.
Egy rövidke utcában álltak aminek a végén egy kastély féleség állt. A Nap fényében ragyogtak az ablakok és ettől az épületnek olyan barátságos formája lett. Már messziről jól lehetett hallani a halk gyerekzsivajt. Ez az a hely ami miatt ennyit utaztak.
Az autó megállt Jenna pedig kiszállt majd felmérte a terepet. Egy vaskapuval találta szembe magát amire a Szent Erzsébet Gyermekotthont vésték. Az épület a nevét pár éve kapta az uralkodónő után, miután a városban ez lett a legjobb árvaház. Mindenki szerint ez elég érdekes dolog, ugyanis az emberek szerint egy árvaház sem lehet jó. Sőt inkább visszataszítóak.
De a Szent Erzsébet más volt. Nem volt visszataszító vagy félelmetes. A nevelők próbálták úgy nevelni a gyerekeket, hogy azok ne érezzék azt, hogy senkinek nem kellettek. Kötelező volt az egyenruha aminek vörös színe volt és az összes ruhadarabon fel volt tüntetve az intézet címere, vagyis egy korona és egy rózsa. Nevelő nélkül a gyerekek nem hagyhatták el az épületet. Tizennyolc éves korukban pedig kötelező volt elmenniük, de ilyenkor az intézmény mindig támogatta egy kis pénzzel az árvákat, hogy ne legyenek pénz nélkül a nagyvilágban. Mindezek mellett iskolába is az épületbe jártak ahova külön tanárok jártak. Ha rosszat csináltak büntetést kaptak. Ez alól senki és semmi nem volt kivétel. Dolgozniuk kellett a konyhában, a kertben, a nagyobbaknak vigyázniuk kellett a kisebbekre, vagy takarítaniuk kellett.
Mindezek mellett mégis harmóniában és békében éltek itt a gyerekek. De azt senki nem tudta velük elfeledtetni, hogy árvák.
- Rosszabbra számítottam. - jegyezte meg fejhangon Jenna mikor elfordította a fejét az épületről, hogy tudja kivenni a gyerekülésből a fiát, aki eléggé nyűgös volt miközben Molly próbálta csitítani a maga módján.
Azonban éppen hogy csak elindult az autó felé lépteket hallott, majd végül nyitódott a vaskapu. - Gondolom Jenna Paynehez van szerencsém. - az említett rögtön a hang irányába fordult, majd találta szembe magát egy szemüveg idős hölggyel...
- Nem tudom, hogy mit parázol. Ha nem vetted volna észre, a kölyköd még mindig nem tud beszélni. Akkor mégis, hogy jegyezné meg az én trágárkodásomat? - Jenna erősebben markolja a kormányt és ha nem lenne ennyire feszült, már rég összeveszett volna a barátnőjével. Az Ő kisfián senki nem gúnyolódhat! Még Molly sem.
Azonban nem szólt semmit mivel szüksége volt most a barátnőjére. Nem szerette volna egyedül véghez vinni ezt az egészet. Kellett egy biztos pont még Liam mellett. És ez a biztos pont Molly volt. Még ha a nő nem is szívesen jött el vele ilyen korán reggel.
- Amennyi pasival kavartál már ismerned kéne annyira a férfi nemet, hogy tudnád Ők később érnek. Az orvos szerint nem kell aggódnom ugyanis Liamnek bár mikor megeredhet a nyelve. És ha ez bekövetkezik lehet abba sem fogja tudni hagyni a beszédet. - kacsint Jenna miközben a gyerekorvos szavait idézi akinél pár hete voltak Kevinnel.
Igen, Kevin döntött úgy, hogy elviszi a fiát orvoshoz mivel szégyelte azt, hogy az alig három éves fia még mindig csak günnyög. Ez az után történt mikor a család egy vacsorán vett rész és az egyik hivatalban dolgozó férfinak is pontosan annyi éves fia volt mint Liam, de ő már úgy beszélt mintha beszélve bújt volna ki az anyja hasából. Kevin pedig minden fel akar vágni, ezért vette szárnyai alá a dolgot. De miután a gyerekorvos közölte vele és a feleségével, hogy fiuk későn érő típus, Kevinnek bele kellett törődnie, hogy fia talán még hosszú hónapokig semmit nem fog szólni.
- Szóval van egy problémás kölyköd, de most arra készülsz, hogy még egy gondot vegyél a nyakadba - kezdi el csóválni a fejét Molly, majd kibámul az ablakon. Soha nem értette a barátnőjét, amiért ennyire tud szeretni egy gyereket. Jenna képes lenne megöletni magát, csak azért, hogy a fiának jó legyen.
- Egy gyerek nem gond hanem áldás. - válaszolja komolyan Jenna, barátnője pedig megajándékozza egy gúnyos horkantással. Tudná rá mit felelni, de inkább nem szól semmit. Még, hogy a gyerek áldás? Ha Molly terhes lenne az első dolga az lenne, hogy elveteti. Nem lenne képes felnevelni egy kölyköt. Hiába harminckét éves, Ő még élni akarja az életet. Pláne most, hogy ismét szingli.
- Majd milyen áldás kapsz Te Kevintől ha megtudja, hogy örökbe fogadtál egy fattyút - válaszolja csípősen Molly, Jenna pedig csak megnyálazza az ajkát. Pár órára sikerült elfelejtetnie a férjét. Pontosan azért mondta el Karennak, hogy mi a célja, hogy Kevin ne legyen annyira dühös majd ha megtudja, ugyanis ha az anyja elfogadja a döntését akkor a férjének semmi beleszólása nincs. És Karen elfogadta Jenna döntését és ha nem csal az asszony érzéke, az anyósa talán már kora reggel elkapta a fiát és pont most kapja meg az anyai áldást.
- A barátnőknek nem az a dolguk, hogy kiállnak a legjobb barátnőjük mellett minden helyzetben? - vonja fel a szemöldökét kérdően Jenna. Kíváncsi a válaszra, ugyanis Molly a gyerek témánál mindig ellenségesen viselkedik. Jenna már arra is gondolt, hogy talán barátnője irigykedik rá, - jobban mondva Liamre. Hisz a fia talán a Payne család legszebb gyereke lett. Az összes rokon irigykedve csodálja még most is. Ráadásul a korához képes még fegyelmezett is és szófogadó. Kinek ne kellene ilyen gyerek?
- És én melletted is állok, csak nem akkor mikor ilyen baromságokat csinálsz! - és ezzel Molly lezártnak tekinti a témát aminek Jenna most kifejezetten örült is, ugyanis alig pár perce hagyták maguk után London határát.
Jenna tudta, hogy mit keres és, hogy hol. Ezért magabiztosan szelte a kissé zsúfolt utakat. Nő létére otthonosan ült a volán mögött. Talán azért vezet ilyen jól mivel néhai nagyapja autóversenyző volt. De ezt Kevinnek soha nem merte elmondani, ugyanis a férje rettentően utálta, hogy a fia ennyire rajong az autókért és a versenyekért. Jenna rögtön tudta, hogy Liam kitől örökölte ezt. Már csak azt kell kitalálni, hogy hogyan vegye el Liam kedvét az autóktól és szerettesse meg vele a házakat meg a rajzolást. Hisz a családban mindenki mérnök és ez alól a fiatal utód sem lesz kivétel.
A brit főváros késő délelőtthöz képes zsúfolt volt, de ez nem volt akadály. Sorra haladtak el mellettük a város nevezései és Molly nem egy népszerű üzlet mellett szeretett volna megállni. Azonban Jenna csak akkor állt meg, mikor megérkezett oda ahova akart.
Egy rövidke utcában álltak aminek a végén egy kastély féleség állt. A Nap fényében ragyogtak az ablakok és ettől az épületnek olyan barátságos formája lett. Már messziről jól lehetett hallani a halk gyerekzsivajt. Ez az a hely ami miatt ennyit utaztak.
Az autó megállt Jenna pedig kiszállt majd felmérte a terepet. Egy vaskapuval találta szembe magát amire a Szent Erzsébet Gyermekotthont vésték. Az épület a nevét pár éve kapta az uralkodónő után, miután a városban ez lett a legjobb árvaház. Mindenki szerint ez elég érdekes dolog, ugyanis az emberek szerint egy árvaház sem lehet jó. Sőt inkább visszataszítóak.
De a Szent Erzsébet más volt. Nem volt visszataszító vagy félelmetes. A nevelők próbálták úgy nevelni a gyerekeket, hogy azok ne érezzék azt, hogy senkinek nem kellettek. Kötelező volt az egyenruha aminek vörös színe volt és az összes ruhadarabon fel volt tüntetve az intézet címere, vagyis egy korona és egy rózsa. Nevelő nélkül a gyerekek nem hagyhatták el az épületet. Tizennyolc éves korukban pedig kötelező volt elmenniük, de ilyenkor az intézmény mindig támogatta egy kis pénzzel az árvákat, hogy ne legyenek pénz nélkül a nagyvilágban. Mindezek mellett iskolába is az épületbe jártak ahova külön tanárok jártak. Ha rosszat csináltak büntetést kaptak. Ez alól senki és semmi nem volt kivétel. Dolgozniuk kellett a konyhában, a kertben, a nagyobbaknak vigyázniuk kellett a kisebbekre, vagy takarítaniuk kellett.
Mindezek mellett mégis harmóniában és békében éltek itt a gyerekek. De azt senki nem tudta velük elfeledtetni, hogy árvák.
- Rosszabbra számítottam. - jegyezte meg fejhangon Jenna mikor elfordította a fejét az épületről, hogy tudja kivenni a gyerekülésből a fiát, aki eléggé nyűgös volt miközben Molly próbálta csitítani a maga módján.
Azonban éppen hogy csak elindult az autó felé lépteket hallott, majd végül nyitódott a vaskapu. - Gondolom Jenna Paynehez van szerencsém. - az említett rögtön a hang irányába fordult, majd találta szembe magát egy szemüveg idős hölggyel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése